NFÜ - Nemzeti Fejlesztési Ügynöség

Mi a forrásvesztés?

Az ország számára elvi szinten rendelkezésére álló uniós források nem 100%-os felhasználása. Vagyis ha az ország kevesebb pénzt használ fel, mint amennyit felhasználhatott volna. (A felhasználás azt jelenti, hogy a szabályoknak megfelelően kiválasztott és végrehajtott projektek kapcsán felmerült költségeket a megfelelő előírások betartásával el is számolja a tagállam Brüsszel felé.)

Hogy jöhet létre forrásvesztés?

Forrásvesztés több okból is előfordulhat:

• Ha nincs elég támogatható projekt és emiatt nem sikerül az időszak végéig lehívni az operatív programokban megjelölt összegeket
•  Ha a pénzügyi időszak során az adott évet követő második év végéig az operatív programban megjelölt éves összegnek megfelelő lehívást nem sikerül teljesíteni. Ilyen lehet, ha a projektek végrehajtása nem megfelelő ütemben halad, vagy azok elszámolásával kapcsolatban merül fel valamilyen probléma (pl.: hiánypótlás).
• Ha az utólagos vizsgálatok során szabálytalanságokat észlelnek, és a források egy részét vissza kell fizetni.
• Ha a felmerült költségek végül alacsonyabbak, mint a tervezett költségek és nincs elegendő idő újabb projektek bevonására.
• Ha a kedvezményezett végül eláll a projekt megvalósításától és határidőn belül nincs mód újabb projektek bevonására.
• Ha a forint-euró árfolyam jelentősen változik – hiszen az uniós források euróban állnak rendelkezésre, míg a kedvezményezettek Brüsszel felé elszámolt költségei általában forintban keletkeznek.

A forrásvesztés kialakulásában általában – a fentiek közül – egyszerre több ok is szerepet játszik.

Ki tehet róla?

A forrásvesztés okától függ a felelős személye:

• Az intézményrendszer felelőssége, ha nem írja ki időben a pályázatokat, lassú az ügyintézés (azaz a Brüsszel felé elszámolható költségek feldolgozása), illetve ha a végrehajtási rendszerben vannak szabálytalanságok.
• A pályázó felelőssége, ha hiányosan nyújtja be az elszámolást, és emiatt hátráltatja az elszámolási folyamatot, ha szabálytalanságot követ el, ha eláll a projekt megvalósításától, illetve idézőjeles „felelősség” terheli, ha a projekt végső költsége alacsonyabb a tervezettnél.

A forrásvesztés létrejöttéhez általában mindkét szereplő hozzájárul, de kívülálló okok is közrejátszhatnak (pl.: árfolyam-változás, világpiaci árváltozások projektszintű hatásai stb.).

Hogy állunk jelenleg?

Magyarország esetében a pénzügyi időszak során eddig nem történt forrásvesztés. Az időszak végén jelentkező forrásvesztéssel kapcsolatban végleges eredményt azonban a csupán 2010-2012-ben, az elszámolási folyamat lezárulta után lehet mondani.

Európai összehasonlításban a forrásvesztés tekintetében Hollandia és Luxemburg áll a legrosszabbul (15% és 10%), míg az újonnan csatlakozott tagállamok közül Szlovákia és Szlovénia esetében történt már csekélyebb mértékű forrásvesztés.

A kétéves szabály értelmében a forrásvesztés átlagos mértéke az EU 25 tagállamaiban a 2000-2006 közötti időszakban a források 0,67 százalékára tehető. A programzáráskor ez az arányszám – különösen az új tagállamok esetében – feltehetően változni fog (hiszen a zárás során kell elszámolni a Bizottsági előleggel, márpedig ez az új tagállamok esetében 16%, míg az EU15 esetében csak 7%).

A forrásvesztésnek – ahogy fent is jeleztük – számos oka lehet, onnan kezdve, hogy nincs elég támogatható projekt egész odáig, hogy a tagországnak utólagosan keletkezik visszafizetési kötelezettsége. Alapul véve a többi tagország eddigi eredményeit, valamilyen mértékű forrásvesztés törvényszerűnek mondható. Ennek elfogadható mértékére vagy arányára vonatkozóan nem lehet objektív értékeket meghatározni. Az bizonyos, hogy az időszak végi forrásvesztés uniós szinten meghaladja majd a kétéves szabály miatt az időszak közben bekövetkező mértéket, de várakozásaink szerint így is a néhány százalékos hibahatáron belül marad. Magyarország célja, hogy ne következzen be forrásvesztés, azonban akkor is sikeresnek mondható a programok zárása, ha az uniós átlag alatti veszteséget könyvelhetünk el.