Nemzeti Fejlesztési ÜgynökségAz EU kohéziós politikájának jövője
Az Európai Unió kohéziós politikájának alapvető célja a Közösség gazdasági és szociális összetartásának erősítése, a Közösség egészének harmonikus fejlődése, illetve a kevésbé előnyös helyzetű régiók felzárkóztatása. A kohéziós politika és annak támogató eszközrendszere (pl. Strukturális Alapok és Kohéziós Alap) a gazdasági és társadalmi konvergencia erősítésének legfontosabb uniós szintű biztosítéka.
Az Európai Bizottság, a tagállamok és csatlakozó országok közreműködésével már megkezdte a 2007-13-ig tartó pénzügyi időszakot meghatározó kohéziós politika reformjának kidolgozását és elkészített bizonyos elképzeléseket, melyek az átalakítás lehetséges irányait jelezik. Az alábbiakban a reformfolyamattal összefüggő legfontosabb dokumentumokat tesszük közzé. Ezek közül kiemelt fontosságú az Európai Bizottság 2004. februárjában közzétett 2007-2013-as periódus pénzügyi perspektívája, valamint a kohéziós politika jövőbeni alapelveit lefektető 3. Kohéziós Jelentés.
A regionális politika, vagy más néven – gazdasági, társadalmi és területi – kohéziós politika (a Szerződés 158-162 cikkei) célja az unión belül meglévő regionális fejlettségbeli különbségek mérséklése, az életszínvonalbeli eltérések csökkentése, vagyis az, hogy az Európai Unió valamennyi régiójában méltányos szintű átlagos életszínvonalat és jövedelmet biztosítson az ott élők számára.
Az Unión belül természetesen sokféle tagoltságot lehet megkülönböztetni, így a társadalmi és gazdasági különbségek mellett, a nyelvi, kulturális, földrajzi, természeti eltérések természetszerűvé tesznek bizonyos különbözőséget. Az EU célja az „egység a sokféleségben” elvvel összhangban nem az adottság-jellegű különbségek eltűntetése, hanem az ezekből adódó hátrányok mérséklése, a kedvezőtlenebb helyzetben lévő régiók versenyképességének – fejlesztési beruházások támogatása útján történő – javítása révén a fennálló jövedelmi különbségek csökkentése, számszerűsíthető gazdasági jellemzők alapján kimutatható tartós elmaradottság csökkentése vagy megszűntetése.
A Közösség e célok elérésére 1967-ben már létrehozta a bizottságon belül a regionális politikáért felelős főigazgatóságot, a XVI. főigazgatóságot, habár ekkor még közösségi szintű regionális politikáról szó sem volt. Majd 1972-ben a párizsi csúcsértekezleten a Hatok elkötelezték magukat „a Közösségen belüli regionális és strukturális aránytalanságok csökkentésére” és 1975-ben felállt az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA). Ekkor még két akadály is állt a regionális politika megvalósulásának útjában, egyrészt az alap alacsony költségvetése (ez ekkor még csak 1,3 Mrd ECU volt), másrészt az, hogy előre meghatározták – kvótarendszer alapján – hogy az egyes tagállamok milyen arányban részesedhetnek az ERFA forrásaiból. Végül az Egységes Európai Okmány (EEO) emelte be a regionális politikát az elsődleges közösségi joganyagba (vagyis emelte közösségi szintre), amikor beillesztette a Római Szerződés rendelkezései közé a harmadik rész V. címét a „Gazdasági és társadalmi kohéziót” . Ez meghatározta a közösségi regionális és strukturális politika alapjait, és előirányozta az e célok elérését szolgáló strukturális alapok reformját.
A pénzügyi perspektíva a tagállamok, a Parlament és a Bizottság (ún. intézményközi) megállapodásával létrejövő politikai keret, amely fejezetekre (a Bizottság javaslatának megfelelően jelen esetben 5 fejezetre) bontva tartalmazza a költségvetési kötelezettségvállalási előirányzatok számszerű nagyságának felső határát, folyó áron. A pénzügyi perspektívában fejezetenként meghatározott kötelezettségvállalási maximumok nem léphetők át a költségvetés amúgy éves tervezési eljárása során. részletek
A pénzügyi perspektíván belül a kohéziós politikára vonatkozó alfejezet az 1. Fenntartható növekedés fejezeten belül található meg. A Bizottság 2004. február 16-i javaslatának* megfelelően a kohéziós politika és az erre szánt források a jövőben három, a jelenlegi időszakétól némileg eltérő, célkitűzés támogatását fogja megvalósítani: részletek